Diszlexiával melyik idegen nyelvet tanuljam?

A diszlexia okát hosszú ideje kutatják, és sokféle magyarázat született arra, mi áll az olvasási nehézség mögött. Mára egyértelművé vált, hogy a diszlexiával élőknek leggyakrabban a szavak hangalakjával gyűlik meg a bajuk. Nehezen tudják a szavakat szótagokra, beszédhangokra tagolni, a hangokat felismerni, illetve azokat betűkhöz rendelni.

Amikor idegen nyelvet választunk, fontos tehát, milyen annak a nyelvnek a hangrendszere és helyesírása. Vannak olyan nyelvek, amelyeknél a betűk és a hangok megfeleltetése egyszerű, vagyis egy adott betű mindig ugyanazt a hangot jelöli. Ilyen például a német vagy az olasz. Vannak azonban olyanok, amelyekben egy betű több hangot jelölhet, illetve egy hangot többféle betűvel, vagy betűkombinációval írunk le. Ilyen a francia vagy az angol.

Ezeket figyelembe véve egy diszlexiás nyelvtanulónak sokkal egyszerűbb a német vagy az olasz, melyek helyesírása kiszámítható, könnyebb olvasni őket, ráadásul a hangrendszerük is közelebb áll a magyaréhoz.

Az angol sajnos a legnehezebb nyelvek közé tartozik a diszlexiások számára. Helyesírása és kiejtése jóval kiszámíthatatlanabb, mint például a németé, és sokkal több benne a magyartól eltérő beszédhang.

A döntésnél érdemes azonban egy másik szempontot is mérlegelni: a motivációt. Melyik nyelvet érzem hasznosabbnak céljaim eléréséhez, illetve érzelmileg melyik áll közelebb hozzám?

Comments are closed.