Vélemények

„Elhiszem, hogy meg tudok tanulni egy idegen nyelvet.”

Számomra kiemelten fontos volt, hogy olyan közösségben tanuljak, ahol hasonló problémákkal küzdő nyelvtanulók vannak, és így a nyelvtanulással kapcsolatos nehézségeim feloldódjanak.

Az átlaghoz képest lassabban és nehezebben tanultam és tanulom ma is az idegen nyelvet. Korábban hiányzott az interaktív oktatás, a csoporttársaim nehezen fogadták el az esetlenségemet. Nem volt túl sok sikerélményem.

Itt mindent megkapok ahhoz, hogy fejlődni tudjak. Nem érzem kellemetlen helyzetben magam, ha valamit elrontok, de motiválnak abban, hogy ezeket a hibákat elhagyjam. Élvezem a játékos, de tudatos oktatási módszert.

Szeretem, hogy sokszor ismételünk. Egy diszlexiásnak el kell fogadnia, hogy néha vissza kell lépnie egyet, mielőtt előrelépne.

Már nem hoz zavarba, ha az utcán egy külföldi megszólít. Bátrabb vagyok.

Elhiszem, hogy meg tudok tanulni egy idegen nyelvet.

Zsófi (34), fejlesztő analitikus

 

„Azóta szeretek tanulni, amióta ide járok. Ez az első iskola, ahová szívesen jövök, mert nem stresszel, jó a közeg, és nincsenek teljesíthetetlen elvárások. Nem félek föltenni kérdéseket, nem érzek megkülönböztetést.”

Vali (28), cukrász

 

„Magabiztosságot adott ez a tanfolyam, abban, hogy nekem is sikerülhet megtanulni egy idegen nyelvet. Jobban megismertem önmagamat. Jó a társaság. A szókincsem sokat bővült, könnyebben beszélek. Amin pedig meglepődtem, hogy az angol helyesírásom is sokat javult.”

Tamara (31), mérnök

 

„Rávilágított azokra a hibáimra, amelyek a diszlexia miatt vannak és nehézséget okoznak. Rájöttem, hogy nem csak nálam vannak ezek a hibák, és együtt leküzdeni sokkal jobb érzés.”

Kriszti (25), gyógytornász

 

„Úgy érzem, rengeteg önbizalmat kaptam az angoltanulásban. Megszerettem, és élvezem az angoltanulást. Ilyen még nem volt. Nem rettegés és kudarc volt, és ez rengeteget segített. Meg merek szólalni.”

Edina (21) főiskolai hallgató

 

„Még nem tudok angolul beszélni és főleg angolul válaszolni, de legalább nincs bennem semmilyen görcs. A Gondolattérkép számomra egy fantasztikus felfedezés volt. …amit tudok, azt legalább tudom. Nem zavar, ha angolul kell beszélni. Szeretem az angolt.”

Annamária (63), szociális munkás

 

„Új, eddig ismeretlen tanulási módszereket ismertem meg. Megírtam életem első angol nyelvű levelét, és válaszoltam a válaszra. Elolvastam életem első angol nyelvű könyvét.”

Balázs (34), informatikus

 

„Nagyon jó ábrákat, nyelvtani összefoglaló kimutatásokat kaptunk, amelyek számomra nagyon hasznosak voltak.  Legtöbbet a beszéd területén fejlődtem, már nem izgulok annyira, ha meg kell szólalnom. Könnyebben rakom össze a mondatokat.”

Enikő (45), pénzügyi vezető

 

 

„Az első egyeztetésen még csak sejtettem, hogy problémáim hátterében a diszlexia áll.”

Mielőtt a tanfolyamra jelentkeztem, már nagyon sok évet tanultam angolul. Az évek során sok gátlásosság, szorongás és félelem alakult ki bennem a nyelvtanulással kapcsolatban, még több az idegen nyelven való megszólalással. Akkoriban nagy nyomás nehezedett rám, mert a munkahelyemen azzal fenyegettek, hogy elküldenek, ha nem szerzek (a diplomámhoz szükséges) sikeres nyelvvizsga bizonyítványt. A nyomás miatt többször megpróbáltam letenni a nyelvvizsgát, de minden próbálkozásom sikertelen volt. A kudarcok és csalódások után mindig nehezemre esett újra belevágni az angoltanulásba. Mikor a tanfolyamra jelentkeztem, már volt valamennyi alapom, sok mindent megtanultam már, mégis úgy éreztem, hogy megint az elejéről kellene kezdenem. Ugyan a középfok felé haladt már a nyelvtudásom, mégis megrekedtem egy bizonyos szinten.

Az első egyeztetésen még csak sejtettem, hogy problémáim hátterében a diszlexia áll. A szintfelmérő alapján egy kis haladó csoportba kerültem, ahol velem együtt hárman tanultuk az angolt, hetente kétszer 90 percben. A csoportba hamar beilleszkedtem, mert nagyon elfogadó, nyitott légkörben éreztem magam. Bátorítottak, hogy nyugodtan merjek megszólalni, és kivárták, amíg nagy nehezen elmondtam valamit angolul.

Fél évvel később megkaptam a hivatalos állami vizsgálat eredményét, ahol kiderült, hogy diszlexiás és diszgráfiás is vagyok, ezért a főiskolán felmentést adtak a nyelvvizsga letétele alól, és így kézhez vehettem a diplomámat. A nyelvtanulással kapcsolatos kezdeti félelmem és utálatom hétről hétre csökkent, és mikorra a felmentés megérkezett, már egészen biztos voltam abban, hogy nem a nyelvvizsgáért, hanem a nyelvtudásért szeretném folytatni az angoltanulást.

Időközben rájöttem, hogy számomra az ideális csoport 3 fő plusz a tanár. A magántanár-tanítvány kapcsolatban az órák túlságosan a tanítvány szorgalmán múlnak, másrészről időnként túlságosan személyesek vagy kínosan távolságtartóak maradnak. Ezzel szemben 3 fő esetén a többi tanítvány jelenléte kifejezetten motiváló lehet, és könnyedén baráti kapcsolat alakulhat ki akár a tanárral, akár a tanulótársakkal. Számomra sokszor nagy segítség volt az is, hogy amíg a csoporttársak válaszoltak egyes kérdésekre, végig tudtam gondolni, én mit fogok majd mondani. Szintén a kis csoport előnye volt az is, hogy egy-egy angol nyelvű könyvről, illetve kedvenc mozifilmünkről előadást tartottunk a többieknek.

A hivatalos állami vizsgálat eredménye kapcsán ráébredtem, mi volt az oka annak, hogy gyerekként gyakorta úgy éreztem, mikor gyengébb tanulmányi eredményeim voltak: nem érek annyit, mint a kortársaim. Most, felnőtt fejjel megértettem, hogy ennek hátterében a diszlexia és diszgráfia állt. Az órákon tapasztaltak alapján világossá vált számomra, hogy másfajta módszerekkel tanulva nem csak az idegen nyelv elsajátításában érhet el sikereket az ember, hanem az élet más területein is.

T. Béla (30), könyvtáros

 

„Ez a tanfolyam más, mint a többi, mert mindenre van elég idő.”

Áron (35), építőmérnök

 

„Van sikerélményem, szívesen tanulok, szívesen veszek részt az órákon. Jól haladok a tanulással, néha már angolul gondolkodom.”

Zsolt (29), informatikus

 

„Végre meg merek szólalni.”

Ila (36), asszisztens

 

„Sokkal több kedvem van idejönni, mint például angolórára beülni a suliba.”

Misi (17), gimnazista

 

„Koncentráltabb és pontosabb lettem.”

Nóra (21), főiskolai hallgató

 

„Végre nem félek attól, hogy diszlexiásként hátrányos helyzetűnek számítok, csak azért, mert óriási erőfeszítés számomra egy idegen nyelv elsajátítása.

Már az első órán éreztem, hogy jó döntés volt. Nagyon félve indultam neki a korábbi negatív tapasztalataim után. Katinál viszont egészen mást tapasztaltam: olyan különleges módszerrel oktat, aminek köszönhetően már az óra alatt megtanultam a szavakat, a helyes kiejtéseket, a mondatalkotást. Változatos, színes és főként kreatív eszközeivel élvezhetővé, szerethetővé tette számomra az angol nyelvet. Minden ott töltött idő igazi kikapcsolódás volt számomra. Neki köszönhetően, otthon még a sokáig tartó munka után is szívesen foglalkoztam a nyelvvel. Hiszen a mindennapokban már tapasztaltam, hogy eredményesek voltak az órái: merek megszólalni az utcán, önbizalmam van. Végre nem félek attól, hogy diszlexiásként hátrányos helyzetűnek számítok, csak azért, mert óriási erőfeszítés számomra egy idegen nyelv elsajátítása.

Eszter (26), képszerkesztő

Comments are closed.